Akik ismertek, tudjátok, hogy másfél évvel ezelőtt kezdtem el az ELTE Perinatális szaktanácsadói képzését. Azért esett erre a képzésre a választásom, mert itt találtam meg azt a szemléletet amit kerestem. Előtte való évben felvettek a SOTE Szülésznőire, de végül azt nem kezdtem el, éppen azért, mert annyira mást képviselnek, mint amit én keresek, hogy túl soknak tűnt a befektetendő idő/pénz/energia ahhoz képest, amit ad. Azt éreztem, hogy túl nagy az áldozat ahhoz, hogy miután az egyetemet befejezem, még mindig ne azt tudjam, amire vágytam, még mindig nem leszek bába, ahhoz máshol, mást kell még tanulnom, ráadásul plusz energia a medikális szemléletet elviselni, és ami rámragadt útközben belőle, azt levetkőzni.
Olyan sokszor próbáltam már megfogalmazni, hogy mit is fed tulajdonképpen az a szemlélet, amit magaménak vallok, és valahányszor nekilátok újra megfogalmazni, mindig rájövök, hogy mennyire nehéz szavakba önteni, milyen hiányosnak, felszínesnek tűnik visszaolvasva. De azért mégiscsak megpróbálom itt is újra leírni, hogy mi az, amit a szülés-születésről hiszek, és amit ebben a képzésben nagyon magas szinten viszontláthattam.
A szülésről vallott nézetek közül a holisztikus áll hozzám legközelebb. A másik kettőtől, a humanisztikus és a technokrata megközelítés egyre távolabbinak tűnnek. A technokrata modell szerint a várandósság és a szülés orvosi események, olyan kiszámíthatatlan történések, amit a biztonság érdekében az egészségügyi személyzet igyekszik a saját kontrollja alatt tartani, számok, vizsgálatok, orvosi görbék és beavatkozások révén egy minél kiszámíthatóbb mederben tartani. Anya és gyermeke biztonságát kizárólag orvosi terminusokban tudja megfogalmazni és törekszik általános szabályokat felállítani, ezeknek mindenkit megfeleltetni. A női testet meghibásodásra hajlamos gépezetként kezeli, az orvosi rendszer zavartalan működése a prioritás, bizalma a technikában, a tudományban van. Ebben a rendszerben nagy számban vannak jelen a férfi orvosok, az orvosi hierarchia világában pedig a szülő nőnek nincs sehol helye. A humanisztikus modell ebbe a rigid, férfias, számokban, statisztikákban mérhető, szakmai világba igyekszik emberséget, nőiességet, egy-egy kis lélektant becsempészni. A hazai magánklinikák talán jó példái az átmenetnek, ahogy a piaci igény apránként bekúszik ebbe az orvosi világba, és egy-egy zengzetes kampányszöveggel igyekszik humanisztikusabb képet festeni a rendszerről. A humanisztikus ellátás első lépcsői nálunk (Románia) a színes falak voltak a magánklinikákon. Attól, hogy a fehér csempe helyett zöld/lila/virágos tapétás falak várják a szülni érkező anyákat, mindjárt barátságosabbnak tűnik az amúgy sokakban szorongást keltő kórházi környezet. Az apák beengedése, a látogatási órák liberalizálása, a rooming-in ellátás szintén a humanista szemlélet elemei. A szülő nő igényeinek (látszólagos) kielégítése mögött viszont a szemlélet nem sokban különbözik a hagyományostól. Az aranyóra legtöbb helyen nálunk még csak kampányszöveg, ritkán valósul meg úgy, ahogy annak valójában lennie kellene, a természetes szülés ezeken a klinikákon 20-40% körül mozog, az orvosok 99%-a az aktív szülésvezetést részesíti előnyben, vagyis a “természetes szülés” inkább csak hüvelyi szülés, mindenféle beavatkozásokkal, korlátozásokkal.
És lássuk akkor a holisztikus modellt, amivel bevezetném azt is egyúttal, hogy ki a perinatális szaktanácsadó, milyen szemléletben, hogyan tud a családoknak, nőknek, anyáknak segíteni. A holisztikus modell a várandósságot, a szülést, a születést, a szoptatást, a csecsemőgondozást családi életeseménynek tekinti. Természetes folyamatokként tekint rájuk és anyát és kisbabáját, valamint az apát és a körülöttük levő családtagokat kompetens, döntésképes, felelős felnőtteknek tartja. A várandósság és szülés intenzív testi történéseit nem választja le a háttérben zajló lélektani folyamatokról. Nem testet kezel, hanem embert, családot támogat. Elismeri a perinatális időszak személyiségformáló erejét, bízik a természet bölcsességében, a nők erejében és intuíciójában, a magzatot fogantatása pillanatától érző, intelligens, különálló egyénként ismeri el. A vajúdás és szülés idején a szaksegítség elsődleges szerepe a háttérbe húzódva, csendes megfigyelőként jelen lenni, türelemmel kivárni a megszületés idejét, a “normális” fogalmát sokkal tágabban értelmezni, mégis felismerni az ettől eltérőt, megoldásként testet és lelket egyaránt figyelembe vevő stratégiát alkalmazni. A holisztikus szemléletet követők között sokkal nagyobb számban találunk nőket, bábákat, akik legtöbbször folyamatos továbbképzések útján tartják frissen és bővítik szakmai tudásukat, ez a szakmai tudás viszont nem egy hierarchikus rendszerbe tagozódik. Ezekben a szakemberekben alázat van a természet és az életet adó nő iránt, szaktudását úgy használja, hogy az ellátásában levő nő partnernek, kompetensnek, erősnek, önállónak érezhesse magát.
A holisztikus szemlélethez a pszichológiai tudás és valamilyenféle spiritualitás is hozzátartozik. Ahhoz, hogy a szülő nőben ne csak egy méhet lássunk, ami megnöveszt majd összehúzódások segítségével világra hoz egy gyermeket, hanem egy lélekkel, személyes életúttal, egyéniséggel, partnerrel, felmenőkkel rendelkező önálló személyiségnek kell tudnunk rá tekinteni. A holisztikus szemléletben dolgozó szakembereknek fontos ismerni a kismama múltját, jelenét, érzéseit, gyermekkorát, világnézetét, partnerét, családi dinamikáját, hitbeli meggyőződéseit az egészségi állapota mellett. Hiszen ezek egymástól nem választhatók el. Nem értelmezhető egy vészes terhességi hányás, egy koraszülés, egy sorozatos vetélés vagy a magas terhességi vérnyomás csak orvosi szempontból; sokkal hatékonyabb a megelőzés és/vagy kezelés, ha a fent említett tüneteket nem elszigetelten vizsgáljuk, hanem az egyén élettörténetébe, jelenlegi és/vagy lelkiállapotának, élethelyzetének ismeretében.
Most sem teljes a leírás 🙁 de nem is törekszem rá. Bevezetőnek ez így talán segít ráhangolódni arra, hogy milyen szellemiséget képviselek én, és milyen tudásbázis áll a magyar perinatális szaktanácsadók mögött.
És akkor térjünk rá arra, hogy tulajdonképpen ki is a perinatális szaktanácsadó, mivel foglalkozik, mit képvisel?
Először is, talán azzal kezdeném, hogy mivel ez egy posztgraduális képzés, nagyon különböző szakmák képviselőit megtaláljuk a perinatális szaktanácsadók között: a mi évfolyamunkon van például szülésznő, védőnő, klímaszakértő, jogász, dúla, waldorf pedagógus, gyógytornász és dietetikus alapvégzettség is. A közös, ami összetart bennünket, az egyrészt a szülés-születés témaköre iránt való érdeklődés, valamint az, hogy munkánk során valamilyen formában nőkkel, anyákkal és/vagy gyerekekkel foglalkozunk, és a perinatális (értsd: szülés előtti, alatti és utáni) időszakról szerzett többlettudásunk hozzásegít ahhoz, hogy hatékonyabb támaszt, szakmai segítséget tudjunk a családoknak nyújtani.
A perinatális fogalmát röviden magyaráztam is: a szülés előtti, alatti és utáni időszakot foglalja magába ez a kifejezés. Egyszerűnek tűnhet, viszont ha mélyebben belenézünk talán nem is olyan egyszerű a képlet. Mert hol kezdődik a születés előtti időszak? A fogantatással? Vagy még korábban? Illetve kinek a születése előtti időszakról is beszélünk? A megfoganó babáéról, vagy ideértjük a szülei (esetleg a nagyszülei és további felmenői) méhen belüli élményeit is? És meddig tart a “szülés után”? 1 hónap, 1 év vagy 1 élet? Mindannak a tudásnak a fényében, amit az elmúlt másfél évben az egyetem keretein belül kaptunk, azt látom, hogy a perinatális időszak egy kiemelkedően fontos, érzékeny periódusa az emberi életciklusnak, és nem választható el az azt megelőző időszakoktól, saját születés körüli élményeitől, és a mosst születő új élet jövőbeni alakulásától. A várandósság, szülés és gyermekágy idején saját korai élményeink aktiválódnak, és mindaz, amit az újdonsült kis élet ebben az időszakban megtapasztal, egész további életét, majdani gyermekei életét is befolyásolja.
Perinatális szaktanácsadóként feladataink közé tartozik a hozzánk forduló nőknek, családoknak nyújtott a tanácsadás, értő, empatikus meghallgatás, együtt gondolkodás, közös megoldáskeresés a következő témákban:
- fogantatásra, várandósságra való felkészülés
- termékenységi nehézségek
- IVF, mesterséges megtermékenyítés
- perinatális veszteségek
- érzelmi nehézségek, stressz a várandósság idején
- felkészülés a szülésre
- szülésélmény megbeszélése, feldolgozása
- felkészülés a szoptatásra
- táplálási, szoptatási nehézségek
- szülés utáni hangulatzavarok, depresszió
- természetes fájdalomcsillapítás a szülés idején
- párkapcsolati nehézségek a perinatális időszakban
- beteg baba érkezése a családba
- koraszülés, koraszülött baba fogadása
A felsorolt témákról egy-egy adott tanácsadó tudása, felkészültsége eltérő lehet, eredeti szakmája, előzetes tudása szerint ki ebben, ki abban tájékozottabb. A képzés során viszont mindannyian alapos elméleti és gyakortila felkészítésben részesülünk. A legújabb kutatások, korszerű elméletek, gyakorlati órák, önismereti alkalmak, orvosi, pszichológiai, antropológiai, műveszeti, statisztikai előadások mentén készítenek fel Magyarország kiemelkedő szakemberei. A világon egyedülálló ez a képzés (amúgy is csak összesen 3 helyen találunk világszerte hasonló képzést) abban, hogy mennyire tág látókörű, interdiszciplináris. Éppen azt a hiányt pótolja, aminek gyakran esnek áldozatul az anyák, családok: hogy egy-egy szakember (nőgyógyász, pszichológus, tanár, endokrinológus, gyógytornász, stb.) csak a saját szakterülete szempontjából értékeli a klienst/pácienst, nem nézi az általános, nagyobb képet, nem konzultál társszakmákkal, nem próbálja a látottakat a páciens/kliens élettörténetébe, perinatális vonatkozású háttérinformációk ismeretében beilleszteni. A perinatális szaktanácsadók képzése ezzel ellentétben több tudományágat is magában foglal, ugyanazt a szenzitív időszakot megismerteti a pszichológia, orvostudomány, antropológia, endokrinológia, kommunikáció, pszichiátria, irodalom, művészetek, embriológia nézőpontjából is. Így a perinatális szaktanácsadók különböző tudományok eredményeit összevetve, egységes szemléletben ötvözve lesznek képesek személyre szabottan, magas színvonalon segítséget nyújtani.
Számomra a képzés harmadik féléve – az első 2 elméleti alapozás után – volt a legmeghatározóbb. Soha eddig semmilyen más képzés, tréning, tanfolyam során nem volt az az érzésem, hogy 1-1 alkalom után, az aznap tanultakat másnap már hasznosítani tudom. Itt viszont ezt éltem meg. Hétvégéről hétvégére, feladatról feladatra az volt az érzésem, hogy éppen azt tanuljuk, amire szükségem van, éppen azt gyakorolhatom be, amit hiányosságnak éreztem eddig. Olyan elméleti és gyakoralti tudást kaptam, amit menet közben tudtam kipróbálni és beépíteni a munkámba.
A perinatális szaktanácsadók munkája tehát változatos, eredeti képzettségüktől, szakmájuktól függően más-más területen tevékenykednek, nyújtanak támaszt a családoknak. Van, aki az itt tanultakat “csak” beépíti a mindennapi munkájába, ezáltal körültekintőbben, megértőbben tudja azt végezni, többet, másként lát meg egy-egy helyzetben, mint az “átlag” szakember. Például, egy koraszülött osztályon dolgozó egészségügyis nagyon másként tud kommunikálni a szülőkkel és a kisbabával egyaránt, ha ismeri a szülőkben beinduló, a koraszüléssel együttjáró gyászfolyamatot. Empatikusabb kommunikációval, valóban hatékony segítő mondatokkal és gyakorlati tanácsokkal tud a szülők felé fordulni. Mindemellett azt is tudja, hogy a koraszülött kisbabának a szigorú szakértelemmel végzett orvosi ellátáson kívül milyen lélektani, érzelmi gondoskodást tud nyújtani. Minden szakterületen belül előnye a perinatális szaktanácsadói képesítéssel rendelkező szakembernek, hogy ismeretei vannak arról, hogy a szülés-születés körüli időszakban történő hatások egy életre szólnak, hogy a test és lélek egymástól elválaszthatatlan, hogy az előttük ülő klienst/pácienst nem értelmezhetik önmagában, hiszen rengeteg transzgenerációs hatással is számolni kell egy-egy helyzet helyes megítéléséhez.
Perinatális szaktanácsadóval találkozhattok önálló szakemberként is, mint “csak” perinatális szaktanácsadó. Ebben a formában a tanácsadást leginkább úgy képzeld el, mint egy beszélgetést. A meghallgatás, az értő, odaforduló, ítéletmentes meghallgatás talán az egyik leghatékonyabb eszköze a szaktanácsadónak. Megtévesztő a megnevezés talán, hiszen egy ülés nem abból fog állni, hogy a szaktanácsadó osztogatja a kliensnek a szaktanácsokat. Sokkal inkább úgy kell elképzelni, mint egy pszichológussal való találkozást: a kliens az, aki mesél, aki a témát hozza, megnyílik a tanácsadó előtt. Mi sokkal inkább csak moderálni, kérdezni fogunk, a beszélgetést az előre megegyezett mederben tartani, reflektálni, visszajelezni, tükrözni fogunk. És természetesen javasolni is tudunk majd lehetséges megoldásokat, megerősítő, bátorító, empatikus jelenléttel, meghallgatással segítjük a kliens saját válaszainak, saját útjának megtalálását. Ha egy, a szülési fájdalomtól félő várandóssal találkozunk, mindenképp beszélgetni fogunk vele a saját fogantatásáról, születésének körülményeiről, kisbabakoráról, a szüleihez való kapcsolatáról, a fájdalomhoz való viszonyáról, a szülésről benne élő képről, a kisbabájához való viszonyáról, álmairól, a szülési preferenciáiról, a szoptatásról és gyereknevelésről alkotott elképzeléseiről. Ezeknek a témáknak az átbeszélése közben figyelni fogunk nemcsak arra amit a várandós mond, hanem sokkal inkább arra, hogy mit hogyan közöl, hogyan fogalmaz. Az a szemlélet, amit egy perinatális szaktanácsadó, jelenesetben művészeti alapképzettségű dúla és szülésfelkészítő, egy várandós nővel való találkozáskor kínál, sokkal messzebb mutat egy egyszerű baráti beszélgetésnél, egy nőgyógyászati rendelésen történő beszélgetésnél, de még a szülésfelkészítőnél is. Az a fajta multidiszciplináris megközelítés amivel szaktanácsadóként egy kisbabás vagy kisbabát váró pár felé fordulunk, többet lát, és többet is keres, mint az előbb említett szakemberek. Rendszerben gondolkodik, transzgenerációs mintákra is odafigyel, az egyén életére egységként tekint a fogantatástól az elmúlásig, a szülés-születés tematikáját sokkal tágabban értelmezi, mint ahogy azt a hétköznapokban megszokattuk, a perinatális időszak hatásait életreszólónak ismeri el. A perinatális szaktanácsadó abban segíti azokat, akik ebben az időszakban útmutatásért, támaszért fordulnak hozzá, hogy ennek az érzékeny és nyitott periódusnak sorsfordító lehetőségeit minél inkább kihasználhassák, és azzal tesznek jót gyermekeiknek, a következő generációnak, hogy saját testi-lelki egészségükkel foglalkoznak.
A szülés-születés körüli szakmák képviselői közt a perinatális szaktanácsadók összekötő szereppel bírnak, ők lehetnek a híd, amely összekapcsolja a nőgyógyászok, a szülésznők, a háziorvosok, pszichológusok, neonatológusok, szoptatási tanácsadók, korai fejlesztők stb. munkáját. Munkájuk fókuszában szakzsargon, diagnózisok és címkék helyett a kliens áll, céljuk pedig a személyre szabott támogatás, a korszerű ismeretterjesztés, lelki támasz és útbaigazítás nyújtása. Az útkeresésben levő kismamák vagy traumatizált édesanyák és édesapák a perinatális szaktanácsadó személyében értő fülekre és nyitott szívre, a közös munka eredményeként pedig önmaguk felé elfogadással és megértéssel távozhatnak, tarsolyukban olyan reményt adó tudással, miszerint változtatni apró kis lépésekben mindig lehet!