Legyen a gyermekágy ünnep

A gyermekágy testi oldala

A szülés után következő hetek-hónapok különleges időszakát képezik életünknek. Ez a különlegesség viszont sokaknak a “különlegesen nehéz”-ben nyilvánul meg. Nehéz lehet fizikailag: a saját új testében megtalálni önmagát, az átrendeződő szervek fura érzeteivel megbarátkozni, egy fájó gáttal ülni-állni, egy húzódó sebbel mozogni, feltelt, csöpögő mellekkel hasra fordulni. A szülés során (történjen az bármilyen módon) a testünk akkora változáson megy keresztül rövid időn belül, mint természetes körülmények között soha máskor. Egyik pillanatban még kerekedő pocakú kismamából “leeresztett, üres” hasú anyuka lesz. Ezt a hirtelen változást megélni, lereagálni nem könnyű, még felkészülni sem lehet rá teljesen. A hirtelen jött testképváltozás után aztán elérkeznek a gyermekágyas hétköznapok, felismerjük, hogy a pocakunk mégsem tűnt el nyomtalanul, a várandósságnak nyoma maradt a testünkön, és hogy a szülés utáni átrendeződés korábban ismeretlen fajta fáradtsággal, kényelmetlenséggel, fájdalommal jár.

Ez így nem szól valami biztatóan. Megértem ha ettől nem jött meg a kedved, nem érzed úgy, hogy a gyermekágy ünnep lenne. Még akkor sem, ha mindemellett ott szuszog egy gyönyörű kisbaba és tudván tudod, hogy érte megéri. Miért írtam mégis a címben azt, hogy a gyermekágy lehet ünnep? Azért mert tényleg így gondolom, és nagyon fontosnak érzem, hogy amennyire csak lehet, azzá tegyük. Az első néhány gyermekágyas az anyaság útján való elindulásnak kiemelten érzékeny része. Testünknek és lelkünknek egyaránt új realitása alakul ilyenkor, és ha ez az idő tud valóban az átalakulásról szólni, ha minden egyéb körülmény ezt segíti és támogatja, ha időnk és lehetőségünk van semmi másra, csak magunkra, a testünkre, a lelkünkre és a kisbabánkra fókuszálni, akkor erőforrássá és ünneppé válhat ez az időszak. A várandósság és szülés alatt keményen megdolgozott a testünk, most a megérdemelt pihenés és kényeztetés ideje következhet. A megnyílás után a fokozatos visszazáródás ideje ez. A sok intenzív testi élmény lezáródása.

A test ünneplése

(Ágy)nyugalom

A tested egy csodát vitt véghez. Meghálálni sok-sok pihenéssel, alvással, (ágy)nyugalommal tudod neki azt a csodás munkát, ahogy egy kis életet megnövesztett és erre a világra hozott. Mindennek, tényleg minden szülés után zajló testi visszarendeződésnek a fekvés, a pihenés kell ilyenkor. A méhed sokszorosára nőtt 9 hónap alatt, most hirtelen kiürült, és aránylag gyors ütemben keresi eredeti helyét és méreteit. A medencefenék izmai és a hasizmok kinyúltak, gyengébbek most, mint virágkorukban, de ha sok állással, járkálással nem teszed ki őket újabb tehernek, akkor szépen visszaerősödnek és fokozatosan visszatalálnak a helyükre. Ugyanez igaz a bélrendszerre és az összes hasi szervre is, amik szintén kicsit arrébb kellett költözzenek, hogy helyet biztosítsanak a növekvő babának, most viszont újra elfoglalhatják régi helyüket. A gáttájék (és az aranyér) is jobban örül, ha vízszintben lehet és úgy gyógyulhat, mintsem állva hordozza a fölötte levő szervek súlyát.

Éltető étkek

A gyógyulást és erősödést szinte minden hagyományos kultúra bizonyos ételek fogyasztásával igyekszik támogatni. A gyermekágyas anyák számára a szomszédok, rokonok és a bába biztosították a tápláló ételeket. Azzal, hogy ők főzték meg, vitték házhoz az ételt, kímélték is a friss anyukát és biztosították számára mindazt, amit az adott kultúra fontosnak tartott a felépüléshez. Bár maguk az ételek, szokások, ízek országonként különböznek, általánosnak mondható, hogy könnyen emészthető, jól átfőtt, meleg ételt főztek. Mivel a szülést egy kihűléssel járó folyamatnak tartják, gyakori a meleg levesek fogyasztása és a melegítő hatású fűszerek használata. A fahéj, curry, gyömbér, bors íze sok nép poszpartum étrendjében megtalálható, és ha ezt összevetjük azzal a tudással, hogy az emésztést éppen ezek a fűszerek segítik, érthetővé válik, hogy miért is így alakult a hagyomány. A szülés után a bélrendszer újrarendeződik, ezt az újrarendeződést pedig székrekedés és puffadás kísérheti. A könnyen emészthető, nem gázosító, meleg étel segít rendben tartani az emésztést. A magyar hagyomány is fontosnak tartotta a levest, “Attól jön meg a teje!”-állították, és a komaasszonyok a legfinomabb, ünnepi ételekkel érkeztek a “fekvőasszonyhoz”. A komatál szokása is azt jelzi, hogy fontosnak tartották a frissen szült asszonyokat kímélni, pihenésüket biztosítani és jól táplálni, ennek érdekében közösségi összefogással oldották meg, hogy a ház körüli teendőkre, idősebb gyermekeinek ellátására ne legyen gondja.

Haskenés

A has kenése és bekötözése a gondoskodás szerves része volt régen, és az lehet ma is. Az összes változás közül, ami a várandósság lejártával egy nőben lezajlik, a külvilág számára és valljuk be, hogy bizony saját magunknak is a hasunkkal történő változás a leglátványosabb. A hasunk (odabent a méhünk) hatalmas munkát végzett, sokat változott, életet adott – a gyermekágy ideje alatt forduljunk gondokodással, megértéssel, elfogadással felé. A haskenés szertartása segít közelebb kerülni új testképünkhöz, elősegíti a méh visszahúzódását, a belső szervek újrarendeződését, támogatja az emésztést. A posztpartum haskenés nemcsak a testet, de a lelket is kényezteti. Egy illatos masszázs érintései a lelkünket is simogatják, “helyrerakják”, egy kis időt biztosít megérkezni az új élethelyzetbe, az újszülött ellátása mellett lehetőséget biztosít arra, hogy egy kis időt szorítsunk önmagunkra is. A haskenés kiváló alkalom az ellazulásra, feltöltődésre, lehetőséget kínál a szülésélmény átbeszélésére, egy meghitt női beszélgetésre, anyasává válásunk megünneplésére. A masszázshoz használt olajba olyan fertőtlenítő, lelket nyugtató és emésztést segítő illatokat és fűszereket keverünk, mint a fahéj, szegfűszeg, kardamom vagy levendula.

Bengkungkendős haskötés

A bengkung kendő a szülés utáni haskötés egy hagyományos, malaíziai formája. Tulajdonképpen egy nagyon hosszú, 12-20 méteres anyagdarabból áll, amit egy csodálatosan szép technikával kell a csípőtől egészen a mell alattig az édesanya hasára kötözni. A bengkung anyaga általában vékony selyem vagy pamut, mindenképpen olyan finom anyag, ami nem nyúlik, jól tart és tapintása a bőrön kellemes érzés. A haskötés hagyománya szinte mindenhol a világon megtalálható, és bár a modern elméletek megoszlóan véleményezik, vannak vitathatatlan előnyei. Az egyik, talán legbiztosabb célja, hogy a pihenést, fekvést és ezzel együtt a has és belső szervek helyreállását támogatja. Ennél sokkal szubjektívebb oldala, hogy a megváltozott női alakunkat formálja, olyan nőies díszbe öltözteti, ami ami az önbecsülést növelni képes, a nőiesség érzetét újraébreszti. Erre pedig olyannyira szüksége van egy frissen szült anyának: hogy szépnek, csinosnak, ápoltnak érezhesse magát. A kendő által biztosított tartás összeszedettség érzetet is ad. Kiürült hasunk, meggyengült hasizmaink, laza csontozatunk miatt van az az érzés a gyermekágyban, mintha folynánk szét. A kendőbe tekerve azt érezhetjük, hogy megtart, “egyben tart”, összezár, a szétfolyós érzés megszűnik. Könnyebbé válik a mozgás, császáros műtét után könnyebb a felállás, leülés, kevesebb fájdalommal jár a séta és a kisbaba ellátásával járó hajolgatás. A kendő használata, feltekerése időt vesz igénybe, és ez jó! Biztosítja egyrészt a lelassulást, másrészt azt a néhány percet egy napból, amikor magunkkal foglalkozhatunk, szeretettel és megértéssel fordulhatunk a testünk felé, időt szánunk rá, lehetőséget teremtünk az elfogadására, gondozására. A bengkung kendő használata pozitív hatással van a hátfájásra is, mivel átvesz az ideiglenesen meggyengült hasizmok szerepéből, így tehermentesíti a hát izmait. A szétnyílt hasizomra (diastasis recti) is jótékony hatással van, egyben tartja, összehúzza arra az időre, amíg megerősödik, és vissza nem kezd állni a helyére. Gyakori az az ellenvetés, hogy haskötés esetén ellustulnak az izmok, és több kárt okozhat, mint hasznot. Helyes használat esetén viszont, vagyis ha nem szorít túlságosan és nem használjuk a gyermekágyas időszak eltelte után is folyamatosan, ettől nem kell tartani.

Gyógyító, illatos nyövények

Bebújni egy gyógynövényektől illatozó, meleg kád vízbe a korai gyermekágy idején – egyenlő az újjászületéssel. A sebgyógyító, fertőtlenítő, hámosító, nyugtató erővel bíró gyógynövények már rögtön a szülés utáni napokban részei lehetnek a mindennapoknak. A megviselt gáttájéknak jóleső érzés elmerülni egy gyógynövényes fürdővízben, nyugtató illata pedig nemcsak a sebeknek, de a léleknek is kellemes. A legjobb, ha egy kedves barátnő, édesanya vagy dúla a megfelelő időpontban előkészíti, a fürdés alatt tiszta ágyneműt húz, kiszellőztet vagy az újszülöttre vigyáz. A gyógynövényes fürdőben való elmerülés mellett a “közönséges” gyermekágyas hétköznapokra jó megoldás az ülőfürdő, az intim gőzölés vagy öblítés. Mindegyik változathoz adhatunk konyhasót vagy keserűsót – ezek is elősegítik a gát és aranyér gyógyulását, és alkalmazhatók azokban a fürdőszobákban, lakásokban is, ahol nincsen kád. Az ülőfürdő egyik legegyszerűbb módja a hordozható bide, vagyis egy olyan tál, amely a wc karimájába tökéletesen beleilleszthető. Ebbe lehet a melegvizet és tetszés szerint gyógyhatású füveket, olajokat vagy sókat szórni és 10-20 percig áztatni benne a rászoruló intim tájékot. A rituális fürdés, gőzölés része lehet a szülés lezárásának is, az eddig megnyílt állapot gyengéd bezáródásának. A test gyengéd, szeretetteljes ápolása nőiességet varázsol a gyakran fárasztó, érzelmileg és fizikailag egyaránt megterhelő korai időszakba. A gyógynövényes fürdő lágy illata, a testünkhöz való szeretetteljes odafordulás segít annak változásait elfogadni. A kisbabáról való gondoskodás mellett fontos magunkkal, a nőiességünkkel is foglalkozni, időt és alkalmat teremteni arra, hogy tényleg megéljük ezt a különleges időszakot. Ünnepként tekintsünk a poszpartumra, lehetőségként arra, hogy a családunk szeretteink figyelemében, szeretetében megmártózzunk, az időt lelassítsuk, minden másodpercét értékeljük. Minden friss anyának szüksége van az odafigyelésre, a gondoskodásra, arra, hogy megértve és szeretve érezze magát.

Gyermekágyas dúla – szakszerű segítő

A frissen szült anyák körül jellemzően a nagymamák legyeskednek, lelkesen igyekeznek segíteni, több-kevesebb sikerrel. Szerencsés helyzetben már a baba megszületése előtt a leendő szülők és nagyszülők tisztázzák a szerepeket, a segítségnyújtás mikéntjeit, és a szülés után a valós igényekhez igazítják az előre megbeszélt szereposztást. Ha olyan a viszony a nagymamákkal, hogy békességben és egyetértésben sikerül megbeszélni azt, hogy milyen segítséget várnak tőle, és a határokat a felek kölcsönösen betartják, akkor a nagymama jelenléte megkönnyíti az első heteket friss szülőknek. Ha viszont mindez nem ilyen fényes, nehézségekbe ütköznek akár az intimitás határainak betartásánál, akár a segítségnyújtás mibenlétét illetően – ami valljuk be nem ritka – akkor a segítség feszültség forrásává, konfliktushelyzetek sokaságává válhat, és a várva várt gyermekágyas időszakot csak túlélni kívánják a szülők, és alig várják, hogy végre maguk maradhassanak, és kialakíthassák saját szokásaikat. Bárhogy álljon is a helyzet, egy empatikus, érzelmileg független szakszerű segítő jelenléte sokat tud adni a szülés utáni érzelmi viharokban gazdag időkben. A nagymama jelenlétét nem zárja ki, az, hogy egy gyermekágyas dúla is bekerül a képbe. Sőt! Jó együttműködés esetén úgy tudnak megoszlani a feladatok, hogy mindenki azt végezhesse, ami az egyéniségéhez és szerepéhez leginkább passzol. A gát ápolását és a lelki támaszt a dúla talán érzékenyebben végzi, mint az anyós, a húslevest viszont biztosan ő főzi jobban. A generációs különbségek és az esetleges régóta fennálló, akár soha ki nem mondott ellentétek ebben az érzékeny időszakban nagy valószínűséggel a felszínre törnek. Ahhoz, hogy ne a nézetletérések, hanem a támasz és megértés tudjon felülkeredni, előny az, ha az érzelmileg független, képzett dúla olyan tény- és korszerű információt és pártatlan jelenlétet hoz a lakásba, ami a friss anyát és a család többi tagjait segíti a hatékony együttműködésben. A “mi időnkben így csináltuk” és a “te is felnőttél így, meg így” típusú csatákat érzékenyen tudja békés mederbe terelni az a segítő, aki egyrészt rendelkezik a mai korszerű tudással, és más családoknál szerzett tapasztalattal abban, hogy miként tud valóban ünneppé válni a gyermekágy az anyának, és hogy tudja mégis minden fél megtalálni a helyét és örömét a kisbaba ellátása körüli teendőkben. Úgy, ahogy a vajúdás idején a dúla nem helyettesíti a férjet, hanem kiegészíti a férfi által nyújtott támogatást, úgy a gyermekágy idején is a férj és a nagymama jelenlétét nem helyettesíti, hanem kiegészíti azzal a tudással és empátiával, amit az évszázados női segítségnyújtás tapasztalataiból magával hoz a térbe. Hogyha pedig a férj és/vagy a nagymama nem tudnak ott lenni, akkor a teljes lelki-fizikai támogatást tudja a gyermágyas dúla végezni a poszptartum idején.

Dúlával, vagy anélkül, de kívánom, hogy minél több frissen szült anyának legyen olyan örömteli ünnep a gyermekágy, amire meghatódással és hálával emlékezhet majd vissza hosszú évek távlatából is.