Ha valaki szülni készül – vagyis kisbabát vár, és tudja, hogy előbb-utóbb, így vagy úgy szülni is kell – sokféle szülés körül tevékenykedő szakemberrel fog találkozni, egyesekről esetleg csak hallomásból, de értesülni fog. Ha a várandósság előtt nem voltunk jártasak sem egészségügyben, sem kismamás dolgokban, hirtelen kavar támadhat a fejünkben. Ki kicsoda? Kire van igazán szükség? Kitől mit várhatok, mit ne várjak? Egyáltalán, hányféle szülés körüli szakember létezik?
A szülész és a szülésznő ugyanaz, csak hímnemű és nőnemű megfogalmazásban? Vagy a szülésznő lehet férfi is, és a női szülész nem egyenlő a szülésznővel??? Az igazat megvallva, nem egyszerű tájékozódni a kifejezések között. Már csak azért sem, mert különböznek a hivatalos megnevezések a köznyelvitől, és másként használjuk mi, mint Magyarországon.
Összeírtam a legfontosabb segítőket, szakembereket, lássuk ki mit tesz a kismamákért, mi a feladata, hol dolgozik, milyen végzetsséggel rendelkezik, stb…
1. Az orvos
Nálunk (Erdély, Románia) ő a legfontosabb, leglátogatottabb, legismertebb szakembere a várandósságnak és szülésnek. Szülész-nőgyógyász orvos az, aki már a legelején megállapítja a terhesség tényét, majd végigkíséri a 9 hónapot. Ő küld el vérvizsgálatokra, ő végzi az ultrahangos méréseket, őt hívjuk, ha bármitől megijedünk, ő állapítja meg a szülés várható időpontját. Egészséges várandósság esetén is gyakran találkozunk az orvossal, ami jó esetben egy mélyebb, bizalmasabb viszonyt eredményez. Feltéve ha ilyesmire (bizalmi viszony építésére) marad idő. Mert sajnos az a gyakoribb, hogy az egy páciensre kiszabott 15 percnél nem jut több a kismamákra sem. Ennyi idő alatt pedig nem lehet beszélgetni, nem sikerül feltenni a kérdéseket vagy kifejteni rájuk a megnyugtató választ. Meg hát az orvosnak nem is ez volna igazán a feladata… ő életmentésre, kóros állapotok kezelésére, komplikációk megoldására hivatott. Nálunk viszont az orvos feladata az egészséges várandósok gondozása, ellátása is és a szülés levezetése is. Azt viszont sok kismama nem tudja, hogy – bár egész várandóssága során egy bizonyos orvoshoz jár, vele készül a szülésre – a szülésnél az orvos nincs ott végig. Legalábbis nem ez az általános. Legtöbbször az orvos, pontosabban a fogadott orvos, csak a vajúdás vége felé, a kitolási szakasz kezdetekor érkezik, nem akkor, amikor az anyuka bekerül a kórházba. A kitolás idején viszont jelen van, ilyenkor leginkább verbálisan segít: bátorít, szavakkal irányít. Akkor lép közbe aktívan, ha arra szükség van. Ő szakmailag a legmagasabb rangú tagja a szülőcsapatnak, az ő kezében vannak a döntések mindenféle beavatkozásokról, az ő felelőssége az anya és a baba egészsége. Ha szükséges, ő végzi el a császármetszést, illetve ő varr gátmetszés után. Szülés után is kapcsolatban marad az anyukával, felügyeli a kórházi tartózkodás alatt az állapotát, majd a szülés után 6 héttel történi vizsgálattal zárul a feladatköre.
2. A szülésznő
Ő a természetes szülés legjobb szakembere. Ő az, aki a kórházba felvett vajúdó kismamát átveszi, ő az aki a vajúdás ideje alatt végig ott van. Ő hallgatja a kisbaba szívhangját, vérnyomást mér, felügyeli a vajúdás előrehaladását, ő vezeti le a szülést, az ő kezébe érkeznek a babák, ő végzi a gátmetszést, ő látja el a frissen szült anyát az első órákban. Egészségügyi alkalmazott, egyetemi vagy asszisztensi diplomával rendelkezik. Más néven bába, bár azért van különbség a kettő között. A bába inkább otthonszülésnél segédkezik, anya-és bababrátabb nézeteket vall, a természetes (és nem csak hüvelyi-) szülés elkötelezettje, a bábai modell irányelveit követi. Románul mindkettő “moaşă”.
3. A dúla
Ő az első, aki nem egészségügyi alkalmazott, nincs egészségügyi végzettsége – csupán azért van ott, hogy a szülő nőt támogassa. A dúla egy olyan női segítő, aki érzelmi támaszt nyújt a szülés előtt, alatt és után. Bár nem egészségügyis, a szülés menetét, testi és lelki folyamatait ismeri, a szülés körül alkalmazott rutineljárásokkal tisztában van, lehetőleg ő maga is szült már. És látott már szülést. Egyetlen feladata az anya segítése. Úgy segít, ahogy arra a vajúdónak éppen szüksége van: lehet csendes társ, aki a szerető figyelmével teremti meg a nyugalmat, biztonságos légkört a kismama körül. Gyakori, hogy az anya kezét fogva szóban biztat. Máskor fizikailag is támaszt, segít egy-egy pozíciót megtartani, sétálni, testhelyzetet változtatni. A dúla bízik a női test tudásában, erejében, hisz a szülés folyamatában és ezt a gondolatvilágot beviszi magával abba a térbe, ahol a szülés zajlik. Segít az anyának befele fordulni, magára figyelni, a teste jelzéseit megérteni, azokra válaszolni. Támasza lehet az apának is, lehetővé teszi, hogy Apa úgy és annyit vegyen részt a szülésből, amennyit igazán szeretne. A dúla a család “alkalmazottja”, a figyelmét nem kell megosztania egyidőben több szülőnő között. Leggyakrabban már a várandósság alatt megismerkedik a családdal, vágyaikkal, prioritásaikkal, hogy a lehető legjobb segítséget nyújthassa. A szülés megindulásától a baba első mellrehelyezéséig, vagy a szülés utáni 2-3. óráig folyamatos jelenlétet biztosít.
4. A neonatológus
azaz az újszülöttorvos. Vele a legtöbb kismam akkor találkozik, amikor a baba épp megszületőfélben van. A neonatológus orvos az első, aki a babát megvizsgálja. Már megszületés pillanatában, szabadszemmel felveszik az Apgar tesztet, amely a baba állapotát 5 kritérium szerint értékeli. Az újszülöttorvos dönt arról is, hogy maradhat-e a baba bőrkontaktusban az anyával rögtön a születésekor. A szülőszobáról az újszülöttosztályra került babákat ő felügyeli, ellenőrzik a testi funkcióikat, gyarapodásukat. A kisbabák táplásában döntő szavuk van, a szoptatásról való információik viszont leggyakrabban nem korszerűek és nem bizonyítékalapú ellátásban részesítik sem a babákat, sem az anyákat.
5. A szoptatási tanácsadó
az a szakember, aki korszerű, bizonyítékalapú tudással rendelkezik a szoptatásról, és gyakorlati segítséget tud nyújtani a kismamáknak. Sok neonatológus orvos vagy asszisztens szoptatási tanácsadó is egyben, de a legtöbben nem kórházi dolgozók. Kórházi alkalmazottként már az első szoptatásnál segít az anyukának helyesen mellretenni a babát, és az első 2-3 napban folyamatosan tanácsokat tud adni, bátorítani, támogatni tudja a kismamát. A független tanácsadókat általában az elakadt, nehézséggel küszködő édesanyák keresik fel. Ilyenkor gyakori, hogy már egy telefonbeszélgetés alkalmával hatékony segítséget tud nyújtani egy tanácsadó, ha mégsem akkor személyes találkozó vagy otthoni látogatás során segít babának és mamának egyaránt a helyes szoptatás tanulásában. Szoptatási tanácsadó csak sikeres nemzetközi vizsgatétel után lehet valakiből, s bár az egészségügyi előképzettség nem kötelező, oklevéllel elismert, részletes biológiai ismeretekre szükségük van a vizsgára való jelentkezéskor.
6. A szülésfelkészítő
az a szakember, aki a teljes pre- és posztnatális – azaz szülés előtti és utáni – időszak tudnivalóit összegzi a hozzá jelentkező kismamáknak, pároknak. Nem feltétlenül rendelkezik egészségügyi képzettséggel (de rendelkezhet), viszont tanulmányai hátterében általában valamiféle szervezet áll, aki garantálja, hogy az illető jól felkészült, hiteles, korszerű és tudmányosan alátámasztott információkkal látja el a hozzá érkezőket. Egy szülésfelkészítőn általában a természetes szülés kerül előtérbe, de mindenképp része a felvilágosításnak a várandósság alatti életmód, a felkészülés mikéntje, a terhesség lelki oldala, valamint a vajúdás és szülés élettani folyamatain túl az orvosi beavatkozások mibenléte, előnyei és hátrányai. A szülésfelkészítő objektív tudást közvetít a gyermekágyi időszak, szoptatás és csecsemőgondozás témaköreiben is. Ezentúl pedig gyakran közösséget teremt, bizalmi kapcsolatot épít ki a hozzá járó szülőkkel, és így egy olyan szakemberré válik, aki végigkíséri a családdá válás folyamatát, és gyakran bizalmi emberré, tanácsadóvá válik.