Dóri története Ágnes születéséről
2014 decemberében szültem meg a fiam császármetszés során. Több okból kifolyólag ütemezett beavatkozás lett a vége és bármennyire is próbáltam felkészülni rá lelkileg…az ember nem tud igazán rákészülni egy ilyen eseményre. Megbeszéltem a kis pocaklakóval, hogy mi fog történni és hogy milyen csodás lesz a nagy találkozás. A műtét során hálás szívvel és nyugodt légzéstechnikát alkalmazva vártam a nagy pillanatot. Nagy örömmel fogadtam fiam érkezését és hálás voltam az egészségéért, de visszatekintve a szülésélményre, hiányt éreztem a lelkemben. Második várandósságom alatt ismét természetes szülésre készültem, ugyanis „ha egyszer császár, a többi is császár” elv már érvényét veszítette…jobb körökben. Itthon is rátaláltam egy orvosnőre aki támogatott a császár utáni természetes szülésre. Igen ám, de lányom is inkább a farfekvést tekintette kényelmesnek a méhemben, ígyhát a harmadik trimeszterben kezdett szertefoszlani a hüvelyi szülés gondolata. Sok kaput zörgettem farfekvéses császármetszés utáni természetes szülés témában, de sajnos Magyarországon is zárt kapukra leltem. Állítólag legközelebb Frankfurtban próbálkozhattam volna. Mivel ismét császármetszésre kellett felkészülnünk, úgy döntöttem, hogy meg kell próbálnom szebbé tenni ezt a szülésélményt, a fiam szülésélményéhez képest. Az alábbiakban a szüléstervemből idézek, amit a magán szülészet vezetőségével beszéltem meg, miután a szülészorvosommal is egyeztettem. Az állami korházban hallani sem akartak a kérelmeiről, ezért döntöttönk ismét az a magánkorház mellett ahol a fiam is világra jött.
„ Fiam születésekor ért kellemetlenségeket ki szeretném küszöbölni: habár programozott beavatkozás volt, besiettettek a műtőbe, mert epidurális érzéstelenítést kértem és a húgyvezeték katétert felhelyezték az érzéstelenítés hatásának hiányában, ami nagyon fájdalmas volt. Mindkét kezemet lekötve egyre passzívabb alanynak éreztem magam életem egyik legcsodálatosabb pillanatai előtt. Nagyon fájt, hogy nem tudtam megsimogatni érkezése után. Nagyon szeretném és hálás lennék, ha egy szelídebb császármetszésben részesülnék és ami tőlem és az Önök segítőkészségétől/együttműködésétől függne, azt emberileg megtegyük e számunkra különleges napon. Megpróbálom kéréseimet röviden összegezni:
* a férjem jelenléte a fejemnél műtét alatt, valamint az egyik kezem szabadon engedése amivel az ő kezét foghatom, majd a kisbabámat megsimogathatom (természetesen minden Önök által előírt higiéniai feltételeknek megfelelően)
* a lepel elhúzása szemem elől amikor a gyermeket kiemelik és míg röviden megvizsgálják
* az újszülött mellkasomra helyezése, bőrkontaktus által, majd apa meleg mellkasán való pihentetése, amíg engem összevarrnak (ha eseteleg végig tarthatnám az lenne a legjobb)
* halk háttérzene
* a kisbabámmal való távozás az intenzív osztályra ahol szoptathatom és gondját viselhetem minimális segítséggel (amennyiben nem lesz szükség rá, a tejport és cumit mellőznénk)”
A fenti óhajaimat nagy részt teljesítették és hadd meséljem el, milyen kellemes szülésélményben volt részünk. 2017. február 16-án reggel megérkeztünk a vajúdóba a párommal, ahol mindketten steril ruhát kaptunk és beöltöztünk a nagy eseményre. Ezúttal már nem volt a nagy sietség, nagyon kedvesen bántak velem és az epidurális érzéstelenítésnek is hagytak időt, hogy hasson, mielőtt bármilyen más beavatkozást tettek volna.
A műtőbe beérkezve már az előkészületek alatt bekapcsolták az általam megírt cd-t, ami jobb kedvre derített. Beengedték a párom is és egymás kezét megfogtuk, ezúttal már nem voltak lekötve a kezeim. Olyan sokat jelentett a férjem jelenléte, meg az hogy beszélgethettünk egymással. Ő látta a nagy pillanatot is, amikor kiemelték lányunkat a hasamból. (A lepel elhúzását szemem elől nem lehetett kivitelezni, sterilitás szempontjából, de hátha majd nálunk is lehetősége lesz az utókornak az átlátszó lepel kérése, amit már külföldön allkalmaznak császármetszés során.) Még fénykepezést sem igényeltünk, annyira meg akartuk ragadni minden szösszenetét a nagy eseménynek. Örökre megmarad az a puha arcmeleg-érintés amikor kislányomat a mellkasomra tették és mindkét karommal átölelhettem! Csodálatos pillanatok voltak és nem kapkodták el tőlem, hanem hagyták hogy nyugodtan köszönthessem és puszilhassam boldogságtól repdesve! A páromon való bőrkontaktust nem engedélyezték a műtőben, de tarthatta az ölében a lányunkat egy bő negyed órát, majd jelen lehetett az első táplálkozásánál, ami az én kolozstrumommal történt. Két nappal műtét előtt elkezdtem kézzel kifejni az előtejem és sikerült 7 ml-t összegyűjteni amit fecskendőben tároltam. Cseppenként gyűjtöttem össze 6 alkalom alatt, nem kis munkával, ugyanis édesanyám és a férjem is segítettek abban hogy amint kifejtem egy pár cseppet ők felszippantották a mellemről a fecskendővel. Nagyon megérte a fáradságos melót. Annyira büszke vagyok hogy a lányom nem kapott tejport és azóta is ügyesen szopizik! A szülés után 3 órával már kezemben tarthattam ismét a kis családtagot és este 11 óráig mellettem volt. Sajnos éjszakára elvitték, de szerencsére megbeszélhettem az egyik neonatológus asszisztensnővel, hogy csengessen meg amint megébred Ágnes és felmehessek megetetni őt. Éjjel 1 körül meg is ébredt, de nem ennie kellett hanem egy kis testközelség. A mellkasomon pihentettem egy jó ideig az újszülöttosztályon, majd hajnali 4 óra 20 perckor ismét találkoztunk és az intenzív osztály előtti folyosón megszoptattam és utána már csak az orvosi vizsgálatokra hagytam hogy elvigyék. Azáltal hogy sokat lehettem kisbabámmal szülés után, úgy a testi mint a lelki felépülés is hamarabb történt és minden kellemetlenség ami még a műtéttel jár sokkal elviselhetőbbé vált. Van amikor szükséges a császármetszés, kívánom, hogy más is szebbé és meghittebbé tudja tenni. Bátran nevezze meg elképzeléseit és fogalmazza meg szüléstervét, mert sok minden lehetséges, csak kérni kell! Kérni azt, ami jár neki és a babájának!
Kolozsvár, 2017. március.2